2010. január 25., hétfő

A delfinek magukra ismernek a tükörben 
 
A New York-i akvárium dolgozói észrevették, hogy a delfinek képesek felismerni önmagukat a tükörben. Ezzel megdőlt az a korábban általánosan elfogadott nézet, hogy erre a teljesítményre az emberen kívül csak az emberszabású majmok képesek.

Két hím palackorrú delfin él a brooklyni akvárium tükörfalú medencéjében. Gondozóik megfigyelték, hogy az állatok reagálnak a saját képmásuk megpillantására, méghozzá úgy, hogy mellőzik azokat a társas viselkedésformákat, amelyek delfin társaikkal való találkozáskor jellemzi magatartásukat.

A kutatók, hogy kipróbálják, vajon egyértelmű-e a delfinek önreflektív viselkedése, ártalmatlan fekete festékkel jeleket festettek a 13 éves Presley, és a 17 éves Tab testére. A delfinek a tükörfalhoz úsztak, és a testükre festett jelet a tükör felé fordítva elkezdték tanulmányozni azokat. A kutatók a jeleket az emlősök testének mindig más és más részére festették a kísérlet különböző szakaszaiban, először a mellkasukra, aztán a hasukra, majd a fejük különböző területeire. A delfineket nem érdekelte a társukon látható festékjel, hanem azonnal a tükörhöz úsztak, és nézegették magukat. Megjelölten sokkal több időt töltöttek a tükör előtt, mint jelöletlenül.

Lori Marino, az atlantai Emory University kutatója úgy véli, hogy a különböző állatfajok értelmi képességének mérésére is alkalmas a tükörteszt. Az emberszabású majmok közül a csimpánzok, gorillák, és orángutánok képesek felismerni önmagukat a tükörben, más állatfajok egyedei azonban mostanáig nem mutattak erre utaló jeleket.

"Ez az első olyan kísérleti eredmény, amely az intelligencia fejlődésének konvergenciáját igazolta. Bebizonyította, hogy a nagy agytérfogatú emlősök, mint amilyen az ember is, és a tőle testfelépítésében, és életterében is különböző delfinek értelmi fejlődése egy irányba halad." - jelentette ki Marino.

A kísérlet eredményei újabb vitára sarkallják a tudományos közvéleményt, arról, hogy vajon az állatok önfelismerő képessége alkalmassá teszi-e őket az absztrakt gondolkodásra, például saját identitásuk vállalására.

2010. január 20., szerda

Delfinek

A delfin a fogascetek közé tartozó egyes vízi emlősállatok összefoglaló neve. A delfinek halakkal táplálkoznak. Különleges képességük, hogy a visszhang alapján tájékozódnak. Összesen 50 fajuk hét családot alkot: a tengerekben élő delfineket három családba soroljuk (delfinfélék, narválfélék és a disznódelfinek), az édesvízi folyamidelfinek öregcsaládjába pedig további négy delfincsalád tartozik. A delfinek legközelebbi rokonai a szintén a fogascetek közé tartozó nagy ámbráscet, törpeámbráscet-félék és csőröscetfélék. A delfin a fogascetek közé tartozó egyes vízi emlősállatok összefoglaló neve. A delfinek halakkal táplálkoznak. Különleges képességük, hogy a visszhang alapján tájékozódnak. Összesen 50 fajuk hét családot alkot: a tengerekben élő delfineket három családba soroljuk (delfinfélék, narválfélék és a disznódelfinek), az édesvízi folyamidelfinek (Platanistoidea) öregcsaládjába pedig további négy delfincsalád tartozik. A delfinek legközelebbi rokonai a szintén a fogascetek közé tartozó nagy ámbráscet, törpeámbráscet-félék és csőröscetfélék. A delfineknek egy légzőnyílása van a fejük középső részén. A delfinek emlősállatként vízben élnek, de rendszeresen fel kell jönniük levegőt venni. Fajonként változó, hogy mennyi ideig tudnak a víz alatt maradni.

Visszhang-képzés

A delfinek másodpercenként akár 800 irányított hangot is kibocsátanak a fejük elülső részén található képződményen keresztül. A hang frekvenciája az ultrahang-tartományba esik. A hangsugár az adott objektumról visszaverődik, amit egy, az alsó állkapocsi csontban lévő üregben fognak fel. Ennek a csontnak az alsó része továbbítja a jelzést a közép-, majd a belső fülhöz, ahonnan az agy hallóközpontjába jut az ingerület, és vizuális jelekké fordítódik. Így az állat meg tudja határozni a vízben lévő objektumok távolságát, méretét és alakját, sőt, a sebességét és irányát is. Ez nemcsak a tájékozódásukat segíti elő, hanem ennek alkalmazásával vadásznak is.
A delfinek intelligenciája


A füttyök igen magas frekvenciájú, rövid, egy másodperc hosszú hangok, amelyek egyedileg jellemzőek minden delfinre. Mivel minden egyed füttyjelei különböznek, alkalmasak lehetnek arra, hogy a csoporttársak felismerjék általuk egymást. Az egyedi jelleg kétféleképp alakulhat ki: vagy már a hang képzésekor más "dallamot" fütyül minden állat, vagy hasonló hangot képeznek, de a fütty hangtani mintázata módosul, miközben kijut a delfin testéből. Utóbbi esetben a fütty különbözősége csupán az egyedek testfelépítésének különbségéből fakad, míg ha már kezdetben is más a dallam, akkor ez feltételezhetően egy tanult, azonosító hang, amely magas szintű kommunikációs képességeket feltételez.

A füttyökben kódolt információ vizsgálatára Laela Sayigh, az Észak-Karolinai Egyetem kutatója rögzített azonosító füttyök alapján számítógép segítségével mesterséges füttyöket hozott létre. Ezeknek dallama megegyezett a valós hangokéval, viszont nem tartalmaztak olyan összetevőket, melyek a delfinek testfelépítése miatt különböznek a természetes füttyökben. Ezután 14 delfinnek lejátszották ezeket a mesterséges hangokat, és azt találták, hogy ha a delfinek olyan füttyöket hallottak, amelyeket egy közeli rokonuk eredeti hangja alapján hoztak létre, gyakrabban fordultak a hangszóró felé, mint mikor ismeretlen delfinek hangjához hasonló füttyöket hallottak. Ez csak úgy lehetséges, ha felismerték rokonaik hangját. Elképzelhető tehát, hogy a füttyökkel a delfinek tudatosan azonosítják magukat csoporttársaik előtt.